still alive

 vaó, jórég nem írtam, ami azért van 1: mert van azóta másik blogom, ahová nem írok;

2: mert vagy olyan történik, amit nem kell és nem is lehet megírni, vagy olyan, amit meg nem érdemes. 

De azért csak elmúlt egy év az uccsó bejegyzés óta, összegzés jön tehát:

Letudtam két sikeres félévet a fősulin. najó, egy sikereset, meg egy kevésbé sikeresebbet. Kezdek könyvtárossá válni, már voltam könyvtáros vándorgyűlésen is. Idén nyáron újfent próbáltunk dolgozni, de egy kis szüttyögés lett belőle, más "saját" cégének dolgoztunk, csak a külsős munkával egyetemben a fizetés is kevés. A "saját" projekt meg csak később érik majd be. A nyaralás annyi volt, a könyvtárostalálkozón kívül, hogy Azfeszt, ami mondjuk durva volt, durva jó, meg csak simán durva is. Most meg jön a suli, megint gyakorlat, meg szigorlat, meg nyelvvizsga, ha diplomát is akarok. Akarok. ha bárki olvassa ezt, csak annyit kommentáljon, hogy lássam, nézi e még bárki is ezt, aztán hátha kapok kedvet hozzá, hogy folytassam, nincs minekünk uncsi életünk! 

hehhe

ki fognak rúgni. de nem is akarok maradni. kezdődik a suli, bele kell húzni abba inkább, ha már eddig nem sikerült. a fizut, amiért megdolgoztam, megkapom, oszt jóvan. ebédidőből visszajövet mondta a főnök, hoyg beszélne velem. hát beszéljen!

azért annyira mégsem unom

amikor elkezdtem, minden telefonálásom előtt pulzusszám emelkedés volt, meg izgulás, meg minden, ez mostanra azért már csitult. ezek most már csak akkor vannak, amikor legfaszább szerződést kötök, mint ahogy ma délben is. egyben ez volt az első ilyen is. eddig csak 8asaim voltak, most végre itt az első 23as is. örülök tökre. ráadásul finomat ebédeltünk, tegnap csináltunk fransziasalátát, meg ettünk hozzá rántotthúst szezámos bundában. finom volt. ez a nap már rossz nem lehet! (:

Café Beduin

ezt ittam ma egy kávézóban , kávé+kóla+jég. Azért ezt ittam, mert múltkor Holland kakót ittam vaníliafagyival, és az annyira finom volt, hogy ki kell próbálni mást is, hátha finomabb lesz. na ez a mai nem volt annyira finom, de sok cukorral elment. Még jó, hogy koffeinérzékeny vagyok :-)

unom

ezt a blogdolgot, mindig van valaki, akinek nem örülök, hoyg olvassa, most konkrétasn nem erről az oldalról van szó, hanem az újról, amit pont ilyenon okok miat kezdtem el, de mindegy. anonimitás nincs a mai világban, főleg az interneten, max ha csinálook egy új emailcímet, és azzal kezdek valamit. egyébként lehet hoyg visszaköltözöm ide, vagy nem is tudom. jó lenne megint rendszeresen blogolni.

széf

bejelentkeztetett minket barátnőm a széfbe, én nem is tudtam róla, majd egyszercsak csörgött a telefonja, rámszólt legyek kussba, mert helyzet van. leteszteltek minket telefonon, hogy nem vagyunk utolsó bunkók, aztán mondták, uzsgyi pestre, ekkormegekkor. mi meg mentünk. ez volt múltszombaton. bár kicsit zajosan sikerült az indulás, mert az előző este is meglehetősen zajosan telt, és az elhatározott negyednyolcas busz helyett csak a háromnegyed tizenegyes icvel mentünk, hogy fel is érjünk időben, annál jobban alakult a nap további része, olyannyira, hogy vissza is hívtak minket csütörtökre. szóval, ha már kétszer felbumlizunk pestre, súlyos ezresek árán, asszem megérdemeljük, hogy nyerjünk, vagy nem?

személytelen üzenet

most lehetne írni egy terjedelmes bejegyzést arról, hogy ki mint teszi közhírré magánéletét az msnen személyes üzenet formájában, meg a wiwen az üzenőfalon, de nem fogom. Nem érdemes. mert azok az emberek, akik így csinálnak, abból sem tanulnának, ha mindegyikhez külön-külön elmennék egy szívlapáttal, és megmutatnám nekik, mekkorát lehet vele ütni.

maximalista

láttam egy csövest egy kukánál, túrta, túrta, majd ráakadt egy piásüvegre. az alján még lögybölődhetett egy kis spirituszt, mert lecsavarta a kupakot, kicsepegtette bele a cuccot, mintha heieken reklámba, az üveg vissza a kukába, majd a kupakból hörpintett. Egészségére!

kontroll

Hogy nevezik azt a sziklányi szörnyet, aki őrködik?

tollas

Volt egy kedvenc tollam. Apukámtól kaptam egyszer régen, azt mondta, nagyon vigyázzak rá. Egyszerű ezüst színű inoxcrom volt, semmi csicsa, az volt a kabalatollam, azzal írtam minden dolgozatomat. Persze, egyébként is mindent azzal írtam. Szerettem. Mindig benne volt a táskámban, télen-nyáron. De az egyik strandolást nem élte túl. A fekete hátizsákomban annyira meleg volt, hogy kifolyt bele a tinta, mindent összemaszatolt, a saját belső szerkezetét is. Aztán, mikor meg megint kihűlt, beragadt. Próbáltam kimosni, először vízzel, majd apukám tanácsára benzinnel, meg egyéb oldószerekkel, de nem jutottam eredményre, csak annyira, hogy a műanyag részei feloldódtak. Rettentően sajnáltam. Úgy éreztem nem élhetek kedvenc toll nélkül, ezért még sulikezdés előtt keresésbe kezdtem. Ugyan olyat szerettem volna, de olyat már nem lehetett kapni, ekkor kitaláltam, hogy egy hasonlónak a mechanikáját belerakom a régi vázba, de nem jártam sikerrel. Így vettem egy nagyon hasonló parkert. Szintén sima ezüstszín, semmi csicsa. Ennek már rengeteg éve. Még középiskolás voltam javába. Azóta sem szerettem meg. Ha véletlenül fejjel lefele tárolódik, ennek is kifolyik a tintája, és utána zsepibe kell törölgetni a betét végét, ami összeken mindent, különben beragad. Pedig mindig igazi parker betétet veszek bele. És maszatol is, ha sűrűn és gyorsan írok, olyan lesz a kisujjam külő fele. Ha visszaforgathatnám az időt, megmenteném a kedvenctollamat.

reakció

arra a meglepő következtetésre jutottunk egy hajnalig tartó monopoly party után, hogy egy kakaó jelentősen csökkenti a reakcióidőt. ezzel teszteltük. kakó előtt nekem 216 volt, utána 165. és a többieknek is jelentős volt a gyorsulásuk. furcsa, mi?

i'donno

most mondjátok meg, nem tudom, hoyg mi lett légyen. a szívem visszahúz mindig ehhez a blogomhoz, mert szerettem, de aztán egyszercsak besokalltam, és azóta más van, de még ez is, és akkor ez megcsalás, vagy szerető tartás, vagy hagyjam azt a francba, vagy ezt inkább, és akkor most melyik legyen inkább? vagy legyen kettő, és akkor dupla, vagy akkor nem fogok úgyse írni semelyikbe, vagy akkor tényleg ne legyen, egyikse, de sajnálnám amiket eddig írtam, vagy felejtsem el a jelszókat, vagy legyen tematikus, és akkor mindkettő, de az meg milyen burzsuj már, két blogot futtatni a világhálón, pfúj. ötölök, aztán hatolok, aztán meglátom milesz. Azért ugye érzitek, milyen problémáim vannak, kb mint vizsgaidőszakban azon gondolkozni, hogyan osztjuk el az elosztanivaló dolgokat, miközbe mindenki a környezetben szigorlatozik, meg ilyenek. Ugye? még jó hogy már csak a kisebb probléma az egyik.

hahhaha

nem is frissült semmi!

helyzetjelentés

szeriszeri, lávláv

R.E.S.P.E.C.T.

na, hogy kissé viszatereljem az eredeti folyásirányába a blogot, a blogomat, írok a web kuranagy riszpektjeiről. először is. itt van a google, elsőként, mekkora már, hogy ha bármit nem tud az ember, beírjaa megfelelően megfogalmazott keresőérdését, és már meg is tudja? persze, tudni kell megfelelően kapirgálni a szemétdombon. de én például ezt tanulom, és nem nehéz, egyáltalán.